Patrik: A Hangárban ebédidőben már kifejezetten nagy a hőség, így egyre jobban örülök annak, hogy délután strandra megyünk. A kaját is csak gyorsan belapátoljuk, aztán mindenki felsiet a szobájába, hogy időben ott legyünk a gyülekezőnél. Iván és én leegyszerűsítjük a dolgot, magunkra rántjuk a fürdőgatyánkat, felül meg jó a póló, ami amúgy is rajtunk van. Én egy törölközőt dobok a nyakam köré, Iván még azt is feleslegesnek érzi. Így érkezünk a többiekhez, akik hamar kiderül, korántsem vették ennyire lazára a dolgot. A lányok – Amira és Klaudia – hatalmas strandtáskákkal az oldalaikon ácsorognak, Nándi pedig egy félig már felfújt, óriási flamingót ölel magához. Nándi még akkor is azt fújja, mikor melléjük érünk, nekem meg kiszalad a számon:
– Az meg mi a fenének?
– Ugrálni – emeli el egy pillanatra a szelepről a száját Nándi, a flamingó meg sziszegve ereszteni kezd. Ennek a srácnak tutira akad kenguru a felmenői között.
Közben megérkeznek Éva és a tesóm is, az előbbi mosolyogva, az utóbbi kevésbé lelkesen. Aztán befutnak a minket kísérő mókusok. Miután figyelmeztetik Nándit, hogy kizárt, hogy a felfújt flamingójával együtt buszra szálljon, majd miután ezt ő is belátja végre, indulhatunk is.
Maxi: Mondtam már, hogy utálok strandra járni? Meg úgy általában gyűlölök minden vizes programot. És nincs semmiféle ehhez kapcsolódó gyerekkori traumám. Nem nyomott a víz alá a testvérem a hullámmedencében, nem estem le a banánhajóról a görögországi nyaraláson, és még a kedvenc úszógumimat sem sodorta be a szél a Balaton közepére. Mondjuk, abban, hogy most ez a helyzet velem, erősen szerepet játszott, hogy nem merészkedtem be a hullámmedencébe, hiába biztattak a szüleim, nem ültem fel a banánhajóra, hiába könyörgött a tesóm, és nem vittem be a kedvenc úszógumimat a vízbe, mivel inkább fittyet hánytam a balatoni hullámokra is. Kedvenc úszógumim viszont volt, szívesen ücsörögtem benne a parton rajzolgatva. Egyszóval a víz és én ősi ellenségek vagyunk. Már gyerekkoromban is utáltam, és meggyőződésem, hogy ez az utálat kölcsönös. Ezt abból gondolom, hogy mindig akkor esik, ha nincs nálam esernyő, és mindig én vagyok az, akinek valamije vizes lesz, bármennyire is nem szeretné.
És most önként és dalolva besétálok a legádázabb ellenségem barlangjába. Vagy udvarába. Hát mi ez, ha nem a komfortzónából való kilépés?
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Patrik és Maxi naplója folytatásos történet, amely először a peopleteam.hu-n jelenik meg. A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
Patrik: Az előrelátásunknak köszönhetően Ivánnal csak lekapjuk a pólónkat – természetesen, miután bejutottunk a strandra...
Patrik: Miután felpréselődünk, majd leszállunk a buszról, már meg is érkezünk a strandhoz. A reggeli...
Patrik: A Hangárban ebédidőben már kifejezetten nagy a hőség, így egyre jobban örülök annak, hogy...
Patrik: A mindennapi rutinnak számító késésünk után beállunk a bemelegítésre. Amúgy is jólesik a mozgás...
Patrik: Reggel, amikor a tudatom peremére beszivárognak Iván reggeli edzésének a hangjai, csak a másik...
Patrik: Az előadás végén lassan szedelőzködünk, a takarodó ellenére senkinek nincs még kedve lefeküdni. Nándi...
Patrik: Ja, mondjuk, azt senki nem említette, hogy ez az előadás a kapcsolatokról és azokon...
Patrik: Amikor kijövök a pszichológustól, Iván még mindig azt magyarázza Ivettnek, hogy miért nyomta ki...
Patrik: A pszichológus – aki egyébként pár év múlva a táboron kívül is végzett pszichológus...
Patrik: Iván megjegyzésére egyből elpárolog minden jókedvem, ami valószínűleg kiül az arcomra, mert a szobatársam...
Patrik: Az esküvő befejeztével, amire végül némi várakozás után tényleg sor kerül, a szolgáltatóház többi...
Patrik: A házasságkötő sátor felé menet, ami egyébként nem is sátor, hanem egy terem, kiderül...
Patrik: Az Activity végül Ivánék csúfos vereségével zárul, amin Amira nem tud annyira egyszerűen túllépni...
Patrik: Az Activityhez jó sokan verődnek össze, így több csapat is játszik egyszerre. Mivel Éva...
Patrik: Magabiztosan nyerünk, de ennek ellenére el kell ismernem, hogy a tesóm tényleg teljes erőbedobással...
Patrik: Bár még velünk együtt is kevesen lennénk egy meccshez, Nándi szerint ha én beállok...
Patrik: Maxi szemforgatásából jövök rá, hogy kicsit eltúlozhattam a belépőmet az orvosi szobába. Meg a...
Patrik: Nem mintha a nap folyamán nem jutott volna számtalanszor eszembe, de igazán csak ebédidőben...
Patrik: Még ebéd közben merül fel a holnapi strandolás terve. Emlékszem halványan, hogy volt róla...
Patrik: Az első foglalkozást vendég előadók tartják, és a tegnapi capoeira után ma az amerikai...
Patrik: Hajni teljesen összezavarodik az öccse nagy bejelentésétől, annyira, hogy engem sem piszkál tovább, hanem...
Patrik: Bűnbánó arccal indulok el Lali felé, és már magamban fogalmazgatom, hogy mit mondjak neki...
Patrik: Reggel Iván négyütemű fekvőtámaszaira ébredek. Próbálom összeszorítani a szemeimet, és kiiktatni minden gondolatot az...
Patrik: A hangulat a hangárban fergeteges, azonban egyre jobban elönti a víz a területet. Egy...
Patrik: Nándi már nyúl is a telefonjáért, hogy zenét szolgáltasson Ivánnak. Népzene csendül fel, Amira...
Patrik: Éva sem túl lelkes mellettem, de hagyjuk magunkat meggyőzni, és beszállunk a játékba. Klaudia...
Patrik: Ivánt követjük, miközben a hangár felé rohanunk. Amira és Klaudia cseppet hisztérikusan vihognak, de...
Patrik: A bemutatón, vagy inkább versenyen, nemcsak Vikiék lépnek fel, hanem több capoeirás is érkezik...
Patrik: Komolyan nem értem, hogy ez a lány, akit alig ismerek, miért ül itt velem...
Patrik: Bárki, komolyan bárki más lásson így, csak ne Éva. Nincs annál kínosabb, hogy a...
Patrik: Annyira magamba fordulok, hogy már csak akkor veszem észre Hajnit, amikor csípőre tett kézzel...
Patrik: Éva nem sokkal később visszatér szúnyogriasztóval a kezében. Fúj egy adagot a kezébe, majd...
Patrik: Nagyon jól érzem magam Éva társaságában, olyan könnyű és természetes vele beszélgetni. Így az...
Patrik: Mire a kígyókhoz érünk, már Maxi robotikás ismerősei is csatlakoznak hozzánk, szóval a kettesben...
Patrik: Ahogy Maxi eltűnik az épületben, egy kezet érzek a vállamon. Iván és a többiek...
Patrik: Nagyon nem akaródzik visszamennem Évához és Maxihoz, mert fogalmam sincs, hogy hogyan tovább. Szívesen...
Patrik: Miközben Maxival beszélgetünk, megpillantom Évát, aki egyenesen felénk tart. Érzem, ahogy elpirulok, és újra...
Patrik: Maxival leülünk egymással szemben, és egy ideig hozzuk a szokásos formánkat. Mint a vasárnapi...
Patrik: A szünet utáni foglalkozás még szintén a capoeiráról szól. Mivel érdekel, meglepően gyorsan vége...
Patrik: A szünetben is Vikivel beszélgetek arról, hogy ő hogyan kezdte el a capoeirát, és...
Patrik: A szünet után elkezdődik a capoeirabemutató. Egy huszonéves fiú és egy hasonló korú lány...
Patrik: A szünetben Lalival és Arnolddal tartok, mivel Lali megkér rá. Először is ki kell...
Patrik: Miután túl vagyunk a bemelegítés csoportos részén, körbefordulok, hogy párt keressek magamnak. Látszólag már...
Patrik: Iván nem zavartatja magát, én viszont kezdem magam tényleg kellemetlenül érezni, hogy még egyszer...
Patrik: Bejelölöm Maxit, közben viszont Iván kezd el valami videót bámulni a telefonján. Én is...
Patrik: Mondjuk, ez így nem tűnik túl konkrét tervnek, de mivel nekem eddig korábban ennyi...
Patrik: Takarodó után elég sokáig dumálunk Ivánnal. A késői időpontnak hála a telefonja egyszer sem...
Patrik: Éva, így hívják. Nem ismerek senkit a korosztályomból, akinek ez lenne a neve. Itt...
Patrik: Miután kijövök Lali és Kornél szobájából, az első gondolatom az, hogy elmegyek lefeküdni. Aztán...
Patrik: Ugyan a többieknek megígértem, hogy visszamegyek hozzájuk, és közösen nézzük meg a késő esti...
Patrik: Esti program gyanánt egy bűvész szórakoztatja a nagyérdeműt. Kétkedve ülök le a fűbe, kizárt...
Patrik: Magamban elképzelem, ahogy Lalival ketten eltöltjük a hetet, de még nem érek a gondolat...
Patrik: Hajni ámulva néz rám egy darabig, majd hirtelen felpattan. – Akkor én most –...
Patrik: Nem tudom, hogy minek a hatására, de kétszer annyit vacsorázok, mint általában. Lali mellettem...
Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá...
Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam...
Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban...
Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy...
Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok...
Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. –...
Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi...
Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés...
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?