A mókus nem kerülhet áldozatszerepbe nehéz vagy fárasztó helyzetekben sem. Egy gyerektábor intenzív közeg: hosszú napok, végtelen inger, folyamatos figyelem és odaadás. A nyári táborozás során elengedhetetlen, hogy a mókus képes legyen felelősséget vállalni a saját lelki állapotáért és reakcióiért. Az áldozatszerep helyett megoldásfókuszban gondolkodik, segítséget kér, ha kell, vagy aktívan változtat a helyzetén. Aki álmos, elvonul aludni, aki úgy érzi, hogy céltáblává vált, rákérdez, hisz érdemes: egy olyan helyen, ahol mindenki barátja mindenkinek, miért ne lehetne barátsággal egyeztetni a félreértésekről? Ez kiemelkedő jelentőségű ottalvós táborban, ahol az elfáradás/fáradtság gyorsabban jelentkezhet, de egy bejárós tábor esetén is alapelvárás. A szülők és a táborozók is igényelik az érzelmi stabilitást. A gyerekeket soha nem terhelhetjük külső frusztrációikkal. A táborlakók pedig rengeteget tanulnak abból, ahogyan a nálunk idősebbek kezelik a nehézségeket. Az önálló mókus példát mutat kitartásból, intelligenciából, felelősségvállalásból és érzelmi érettségből. Ez a hozzáállás erősíti a gyerektábor nívós, támogató légkörét.
SOROZAT A PT-MÓKUSOKRÓL – 2001-ben egy előre leadott hirdetéssorozatunknál elütött egy szót a nyomda: „Mókamestereket keresünk nyári táborba” helyett „Mókusmestereket keresünk…” jelent meg hetekig. Azóta a PT-táboroztató = mókus. Íme az alapvető mókustulajdonságok, amelyek előtt azóta is ujjongva tiszteleg a tábor.
Mókussorozat – 27/10. epizód















