Táborozni többek között azért jó, mert kitombolhatjuk magunkat. Jól tudja ezt Kira is, aki néhány évvel ezelőtt még táborozóként vett részt a legszuperebb kecskeméti gyerekfesztiválon, egy ideje viszont táboroztat a PT-ben.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
A legelső PT-táboromba egy barátommal érkeztem. Amikor álltunk elveszve a regisztrációnál, észrevettük, hogy ott áll egy osztálytársunk, akivel régebben összevesztem, mellette pedig egy évfolyamtársunk. Először nagyon féltünk, el is bújtunk előlük, de később beszéltünk velük, aminek eredményeként egyre több programon beszélgettünk, egy csapatba mentünk, sőt a hét végére már teljesen összebarátkoztunk mindkettejükkel. Ha nem találkozunk a táborban, talán ki sem békülünk azzal az osztálytársammal. Ezután évekig együtt jártunk vissza a PT-be négyen, néha meg még annál is többen.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Általában a táboron kívül a legnagyobb kritika az szokott velem szemben lenni, hogy nagyon hangos tudok lenni, és néha többet beszélek a kelleténél – szerencsére a PT-ben még nem tapasztaltam, hogy ez probléma lenne. Igyekszem jobban figyelni szinte mindig, hogy egy keveset „visszafogjam” ezt, legtöbbször sikerrel is járok, de úgy érzem, nagyobb baj lenne, ha átesnék a lónak a másik oldalára, így igyekszem mindig az arany középút környékén maradni.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Nagyon sokféle zenét szoktam hallgatni, így egyrészt sokszor egy könnyű kapcsolódási pont keresése miatt, másrészt meg mivel szerintem sokat el tud mondani egy emberről a zenei ízlése, szeretem megkérdezni az embereket, hogy milyen zenéket hallgatnak. Egyszer egy srác megmondta nekem, hogy a kedvenc műfaja a német technó, a második meg a klasszikusok, főleg Liszt és Chopin. Először azt hittem, viccel, de teljesen komolyan gondolta. Minél többet beszélgettünk, annál jobban beigazolódott, amit a kérdés alapján gondoltam: fura fiú, de a szó legjobb értelmében.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Ha kitörne a zombiapokalipszis, biztos igyekeznék mindenkinek segíteni a búvóhelyek keresésében. A legjobb búvóhely egyértelműen a kuktaterem, sokan elférünk, van egy időre elegendő étel (főleg, ha még a büfét is kifosztjuk), és el van rejtve a zombik elől. A heti vízi csatákról eltanult módszerekkel pedig pár bátor mókus biztosan képes lenne szembeszállni bármilyen zombival. A vízipisztolyok, szivacsrudak, sőt a kuktáról a serpenyők és különböző eszközök is kitűnően szolgálhatnak fegyverként.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Ha egy állatot kellene választanom, ami lehetnék, kacsacsőrű emlős lennék. Annyira lehetetlen állatok, hogy muszáj kitapasztalnom, hogy milyen egynek lenni. Valószínűleg egész nap oda-vissza úszkálnék, és kihasználnám, hogy széles csőröm van, illetve hogy meglepően gyorsan suhanok a vízben. A kacsacsőrű emlősök menők.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Az iskolánk gólyatáborában csoportvezető voltam nyáron, és a kalózos témához illően reggel 6:30-kor a pályaudvaron az álmos gólyákat kalózjelmezben fogadtuk a vezetőtársammal együtt. A négy nap alatt összevissza váltogatták egymást a kalóz, király, valamint Fifi (a Fifi virágoskertje meséből), de egy biztos: nem hagytuk unatkozni a csapatunkat. Főleg a karakter imitálása és a fejdíszek adták a jelmez mivoltát, mert az egyenszínű csapatpóló végig kötelező.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
A hétköznapjaimhoz képest körülbelül 7, de a tábori környezethez képest ez igazából 4 körüli érték lehet. A táborban kiengedhetem a „furi önmagamat”, mert senki sem ítélkezik, és mindenki ugyanezt a felszabadult, bolondos önmagát adja. Persze hozzátartozik az is, hogy a különböző programokon sokszor meg is adatik mindenkinek az alkalom, hogy pörgős, bulis és kicsit furcsa lehessen.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?
Kira vagyok, a táborozást is beleszámítva hetedjére veszek részt a PT-ben. Tavaly először féltem attól, hogy milyen lesz a „másik oldalon” lenni, de végtelenül pozitív élmény volt, így megint jelentkeztem. A táborozók nagyon aranyosak (persze a tatók szintén!), és öröm velük foglalkozni. Már nagyon várom a közös kajaügyeletet és az esti programokat, amikből lehetetlen kedvencet választani. A tábor után a barátaimmal ki szeretném élvezni a nyár maradékát, aztán visszatérek a suliba az utolsó évemre.
